A baktériumok tömege

A baktériumok a legnagyobb tömegben  előforduló élőlények a Földön. Habár mindannyian nagyon kicsik (hozzávetőleg 0,0001 mm-esek).
Sós és édesvízben, levegőben, talajban, porban egyaránt megtalálhatók. Protoplazmájukat szilárd sejtfal veszi körül, de ez főként fehérjékből áll, s nem cellulózból, mint a növényekben.
Kloroplasztiszaik nincsenek, ezért rendszerint nem tudják előállítani saját tápanyagaikat. Többnyire
szaprofita vagy parazita életmódot folytatnak.
A baktériumok sejtjeik kettéhasadásával szaporodnak. Az utódsejtek 20.30 perc alatt elérhetik
végső méretüket, és újból osztódhatnak, ezért ha a külső körülmények nem korlá-
tozzák szaporodásukat, egyetlen sejtből 10 óra alatt százmilliónyi baktérium keletkezhet!

Mit "eszik" a gomba?

A gombáknak nincs klorofilljuk, ezért nem tudják maguk előállítani tápanyagaikat.
A gombák ezért általában szaprofitonok: elpusztult élőlények anyagaival táplálkoznak.
Vannak élősködő gombák is, amelyek más élőlényeken telepednek meg.

Mik azok az antitestek?

Az állati sejtek a vírus vagy más idegen fehérje megjelenésére antitestek termelésével válaszolnak. Ezek mindig egy bizonyos fehérje káros hatását semlegesítik. Hozzákötődnek, megváltoztatják kémiai összetételét és ezzel annak mérgező mivoltát megszüntetik.
Az antitestek egy ideig a zavaró fehérje kiküszöbölése után is a vérben keringenek, ezáltal némi védettséget adnak. Az antitestképzés elvén hatnak az oltóanyagok, a vakcinák. (A szó a marhahimlő latin nevéből - vaccinia - ered, ugyanis az első himlőoltáshoz ennek a kórokozóját használták fel.)
A védettséget vagy antitestek, vagy elölt, illetve legyengített vírus vérbe fecskendezésével érik el. Az utóbbi esetben a betegség kialakulása nélkül képződnek antitestek.

Legkisebb élőlények

A mikoplazmák a legkisebb önálló életre képes szervezetek. A baktériumok rokonai, de nincs sejtfaluk, ezért változtatható az alakjuk, és át tudnak hatolni azokon a finom szűrőkön is, amelyeken a baktériumok fennakadnak.
Némelyikük szaprofiton (holt vagy bomló szerves anyagon él), mások élősködők, ezek emlősökön tüdőgyulladásszerű megbetegedést okoznak.

A sarki csér teljesítménye

Évente kétszer 16000 kilométert tesz meg Észak-Amerika és Eurázsia északi partvidékén lévő fészkelőhelye és az Atlanti- meg a Csendes-óceán legdélibb térségében található téli táplálkozóterülete között. Hosszú útja során a szeleket hasznosítja.